Elvi állásfoglalások

Magánszemélyek névkizárólagosságához fûzõdõ jogai érvényesülésének biztosítása tárgyában

Internet Szolgáltatók Tanácsa
Tanácsadó Testülete

 

A Tanácsadó Testület 9/2000. (VIII. 23.) Elvi
Állásfoglalása

Magánszemélyek névkizárólagosságához fûzõdõ jogai érvényesülésének
biztosítása

tárgyában

 

1. Felvezetõ szöveg

 

Az ISZT jogi képviselõje útján 2000. augusztus 17-én
elvi jelentõségû Kérdést intézett a Tanácsadó Testülethez. A Tanácsadó
Testület a Kérdéseket megvitatta, majd 2000. augusztus 23.-i ülésén négy
tag jelenlétében, az SZESZ szerinti szavazási rendben, 4 igen
szavazattal, különvélemény csatolásának igénye nélkül elfogadta
a Testület egyhangú véleményét kifejezõ jelen Elvi
Állásfoglalást.

2. A Testülethez intézett Kérdés:

Az Igénylések között nagyobb számban találhatók
olyanok, melyek valamely személynév domain névkénti regisztrációját
kérik. Azokban az esetekben, mikor az Igénylõ nem saját (az Igénylõlapon
is feltüntetett) neve regisztrációját kéri, a névhasználati joga
igazolására való felhívása jogszerû és indokolt lépésnek minõsül-e a
Szabályzat alapján?

 

3. A Testület Állásfoglalása a feltett
kérdésekkel kapcsolatosan:

Amennyiben az Igénylõ saját, az Igénylõlapon is
feltüntetett neve domainkénti regisztrációját és delegációját kéri, az
igénylés teljesítésének felismerhetõ akadálya nincsen (más
kérdés, hogy ha az Igénylõ megtévesztõ módon lépett fel, hamis adatokat
közölt, és ezzel kapcsolatosan késõbb panaszt jelentenek be, a
Szabályzat szerinti jogkövetkezményeket alkalmazni kell). Amennyiben
azonban az Igénylõ névhasználati jogosultságát az Igénylés benyújtásával
együtt nem igazolja, az igénylés teljesítése esetén a személyiségi jogok
esetleges sérelme gyaníthatóvá válik. A Tanácsadó Testület
tapasztalatai szerint az ilyen igénylések nagy többsége mögött nem
valamilyen, a névviselési joggal való visszaélés szándéka áll: az
Igénylõk a domain nevet barátaik, kollégáik számára egyfajta ‘különleges
ajándékként’ kívánják használatba venni, majd részükre a használati
jogot átruházni. A polgári jog szabályai szerint azonban névhasználathoz
való jog megsértése esetén elegendõ a jogellenesség megállapítása, nincs
szükség felróhatóságra, azaz a magatartás célzatosságának vizsgálatára
nem kerül sor. Túl ezen a domain név ilyen regisztrációja – még abban az
esetben is, ha az, akinek javára végsõ soron a név használatba adását az
Igénylõ kéri nem kíván és nem is fog személyiségi jogai sérelme miatt
panaszt emelni – más, jogszerû névazonosság alapján a névhasználatra
igényt tartók érdekeit sértheti.

A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a
Nyilvántartó és a Regisztrátor a Ptk. 205. § (4) bekezdésére való
hivatkozással és az okok közlésével felhívhatja az Igénylõt arra, hogy
ésszerû határidõn belül nyilatkozzon: a domain névként igényelt,
névkizárólagosság alapján õt meg nem illetõ elnevezés, szó
vonatkozásában igazolja használati jogosultságát (csatolja a
névhasználatra kizárólagosan jogosult nyilatkozatát, a vele kötött, a
névhasználatra feljogosító megállapodást). Ennek teljesítését – a
szerzõdéskötési együttmûködési kötelezettségre vissza vezethetõen – az
Igénylõ nem tagadhatja meg. Ha az Igénylõ a névhasználati jogot
igazolni nem tudja, vagy az igazolásra nyitva álló határidõn belül nem
kerül sor, a Regisztrátor a szerzõdéskötést a Szabályzat 5.6 pontja
alapján vissza utasíthatja.

A Regisztrátor ezen döntése ellen a jogorvoslati
út a Szabályzat 10.5 pontja szerint nyitott.

Jogszerû névazonosság esetében a név domain névkénti
delegációja és regisztrációja vonatkozásában az elsõbbségi elv
érvényesül: az azonos névhasználati joggal rendelkezõk közül a névre azt
tarthat elõször igényt, aki azt – a Szabályzat elõírásainak megfelelõen
– korábban igényelte. Ez az elv nem alkalmazható a Ptk. 77. § (4)
bekezdés második mondatának hatálya alá esõ esetekre, amely szerint

A tudományos, irodalmi vagy mûvészi tevékenységet folytató – ha
neve összetéveszthetõ a már korábban is hasonló tevékenységet folytató
személy nevével – az érintett személy kérelmére saját nevét is csak
megkülönböztetõ toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység
gyakorlása során. Ezt azonban a Regisztrátornak csak az érintett
kérelmére kell figyelembe vennie.

A felvett név domainkénti igénylése nem ütközik a
Regisztrációs Szabályzatba. A felvett név valamint mûvésznév
vonatkozásában ugyanolyan védelem illeti meg a személyeket mint a
születésüktõl fogva viselt név alapján.

4. Az Állásfoglalás Indokolása

 

4.1

A Tanácsadó Testület 8/2000. (VIII. 9.)
Elvi Állásfoglalásában fejtette ki álláspontját A gyaníthatóan
megtévesztõ vagy jogellenes névigénylések elutasíthatósága
tárgyában. A jelen Kérdésben felvetett probléma azonos tõrõl
fakad. A Ptk. 75. § értelmében a személyhez fûzõdõ jogokat mindenki
köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak. A
reájuk vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell
(kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csak magánszemélyeket illethet
meg). Személyhez fûzõdõ jogokat nem sérthet az a magatartás, amelyhez a
jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi
érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyiségi jogok körébe tartozik
a névvédelem (névviselési jog védelme). Minden személyt a saját
nevéhez való kizárólagos jog illeti meg, ezért másokat annak jogtalan
használatából kirekeszthet. A névviselési jog védelme a magánszemélyeket
és jogi személyeket egyaránt megilleti.

Ptk. 77. § (1) Mindenkinek joga van
a névviseléshez.

(2) Tudományos, irodalmi, mûvészi vagy egyébként
közszerepléssel járó tevékenységet – mások jogainak és törvényes
érdekeinek sérelme nélkül – felvett névvel is lehet folytatni.

(3) A jogi személy nevének különböznie kell
azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétõl,
amelyek hasonló mûködési körben és azonos területen tevékenykednek.

(4) A névviselési jog sérelmét jelenti
különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul
máséhoz hasonló nevet használ.

Magánszemélyek esetében a névviselési jog
szabályait az anyakönyvi jogszabályok és a családjogi jogszabályok
(Csjt. 42. § /1/, 53. §, 26. § /1/) rendezik részletesen.

4.2

A törvény a jogtalan névhasználatot, mint
a személyiségi jogok sérelmének egyik lehetõségét szankcionálja (Ptk.
84. §).

84. § (1) Akit személyhez fûzõdõ
jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következõ polgári
jogi igényeket támaszthatja:

a)  követelheti a jogsértés megtörténtének
bírósági megállapítását;

b)  követelheti a jogsértés abbahagyását és a
jogsértõ eltiltását a további jogsértéstõl;

c)  követelheti, hogy a jogsértõ nyilatkozattal
vagy más megfelelõ módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a
jogsértõ részérõl vagy költségén az elégtételnek megfelelõ
nyilvánosságot biztosítsanak;

d)  követelheti a sérelmes helyzet
megszüntetését, a jogsértést megelõzõ állapot helyreállítását a jogsértõ
részérõl vagy költségén, továbbá a jogsértéssel elõállott dolog
megsemmisítését, illetõleg jogsértõ mivoltától megfosztását;

e)   kártérítést követelhet a polgári jogi
felelõsség szabályai szerint.

(2) Ha a kártérítés címén megítélhetõ összeg nem
áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a
jogsértõre közérdekû célra fordítható bírságot is kiszabhat.

(3)  E szabályok irányadók akkor is, ha a
jogsértés tilos reklám közzétételével történt.

4.3

A névviseléshez való jog sérelmének
lehetõségeit a törvény csak példálózva sorolja fel (különösen, ha valaki
jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet
használ). A feltett Kérdés vonatkozásában tehát elsõdlegesen azt kell
tisztáznunk, hogy valamely személynév domain névkénti igénylése (annak a
szándéknak kifejezése, hogy az Igénylõ e domain név alatt az Interneten
egyedileg azonosítható módon kíván szereplõvé válni) névhasználatnak
minõsül-e. A Tanácsadó Testület álláspontja szerint: igen, magánszemély
esetében a névnek a közösség többi tagjától, más egyénektõl
megkülönböztetõ funkciója van, mely a név viselõjének egyedi
azonosítására alkalmas. Az, aki – jogszerûen – a nevet viseli, a polgári
jog szabályai szerint névhasználati jogának oltalmára igényt tarthat,
egyben a névhasználatból másokat (a jogszerû névazonosság kivételével)
kizárhat. A névhasználati jog sérelme tehát azzal, hogy jogszerûen
használt nevét engedélye nélkül más domain névként használatba veszi,
megvalósul.

4.4

A bírói gyakorlat korábban már
egyértelmûsítette, hogy a családi név kereskedelmi névként való
használata a névviselési jog sérelmét jelenti (Lb Pf.IV.21047/1993-BH
1994/1. sz. 21). A névviselési jog sérelme nemcsak a családi és utónév
együttes jogtalan használata esetén valósulhat meg: egy közismert
családi név jogosulatlan használata jogsérelmet jelent az utónév
feltüntetése nélkül is. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 315/1993. sz.) A domain
nevek igénylésekor a Regisztrátor nincsen olyan helyzetben, hogy
eldöntse: az Igénylõ a domain névkénti névhasználati jogosultságra
milyen célból tart igényt (kereskedelemi vagy nem kereskedelmi
tevékenységet kíván a domain név alatt folytatni). Amennyiben az Igénylõ
saját, az Igénylõlapon feltüntetett neve domainkénti regisztrációját és
delegációját kéri, az igénylés teljesítésének felismerhetõ
akadálya nincsen (más kérdés, hogy ha az Igénylõ megtévesztõ módon
lépett fel, hamis adatokat közölt, és ezzel kapcsolatosan késõbb panaszt
jelentenek be, a Szabályzat szerinti jogkövetkezményeket alkalmazni
kell). Amennyiben azonban az Igénylõ névhasználati jogosultságát az
Igénylés benyújtásával együtt nem igazolja, az igénylés teljesítése
esetén a személyiségi jogok esetleges sérelme gyaníthatóvá
válik. A Tanácsadó Testület tapasztalatai szerint az ilyen igénylések
nagy többsége mögött nem valamilyen, a névviselési joggal való
visszaélés szándéka áll: az Igénylõk a domain nevet barátaik, kollégáik
számára egyfajta ‘különleges ajándékként’ kívánják használatba venni,
majd részükre a domain név használati jogát átruházni. A polgári jog
szabályai szerint azonban névhasználathoz való jog megsértése esetén
elegendõ a jogellenesség megállapítása, nincs szükség felróhatóságra,
azaz nem kerül sor a magatartás célzatosságának vizsgálatára. Túl ezen a
domain név ilyen regisztrációja – még abban az esetben is, ha az, akinek
javára végsõ soron a név használatba adását az Igénylõ kéri, nem kíván
és nem is fog személyiségi jogai sérelme miatt panaszt emelni – más,
jogszerû névazonosság alapján a névhasználatra igényt tartók érdekeit
sértheti.

4.5

A Delegációs és Regisztrációs Szabályzat
5.1 pontja kimondja, hogy az Igénylõ a neki delegált domain nevet a
Szabályzat által kijelölt keretek között maga választja meg. Az 5.2 pont
rögzíti, hogy valamely domain név megválasztásáért, jelentéstartalmáért,
használatáért és eze követelményeiért az Igénylõ felelõs. A Szabályzat
5.6 pontja generálklauzula szintjén a névválasztás szabadságának három
korlátját nevesíti: nem választható olyan domain név, mely
jelentéstartalmára és/vagy használatára nézve gyaníthatóan jogellenes,
megbotránkoztatást, félelmet keltõ, vagy megtévesztõ. A jogellenesség –
többek között – azt is jelenti, hogy nem válaszható olyan név, mely más
névkizárólagosságához, védjegyoltalomhoz, szerzõségéhez fûzõdõ jogát,
vagy személyiségi jogát sérti.

4.6

A polgári jog általános elõírásai, de maga
a Regisztrációs és Delegációs Szerzõdés is úgy a Regisztrátorral, mint a
Nyilvántartóval szemben kötelezettségeket támasztanak. Az Igénylõ az
Igénylés benyújtásával ugyan nyilatkozik arról, hogy a névválasztás más
jogait nem sérti (sõt, ezért kifejezetten szavatol) (10.3.d), ám ez a
Regisztrátort és a Nyilvántartót nem mentesíti a szerzõdéskötést
megelõzõ tájékozódási kötelezettsége elvárható tanúsításának
követelménye alól. A Szabályzat 5.6 pontja – közvetett formában –
visszautal erre a kötelezettségre, mikor a névválasztási tilalomba
ütközõ esetekre nézve rögzíti, hogy sem a Nyilvántartó, sem a
Regisztrátorok nem vállalnak felelõsséget azért, hogy minden ilyen
esetet felismernek. Amennyiben azonban felismerik (és a közismert
kereskedelmi-szolgáltatási márkanevek, védjegyek, intézménynevek stb.
esetében ez tõlük, mint a kereskedelmi-gazdasági élet szereplõitõl
bizonyos fokig elvárható), a jogellenesség, vagy
a megbotránkoztatást, félelmet keltés,
illetve a megtévesztés gyaníthatóvá válik, automatikusan még nem
keletkezik joguk a szerzõdéskötés visszautasítására.
Elõfordulhat ugyanis, hogy a domain névkénti névhasználati jogot
valamely mögöttes jogviszony alapján az Igénylõ megszerezte, erre
azonban az Igénylésben, vagy mellékleteiben nem hivatkozott.

4.7

A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a
Nyilvántartó és a Regisztrátor a Ptk. 205. § (4) bekezdésére való
hivatkozással és az okok közlésével felhívhatja az Igénylõt arra, hogy
ésszerû határidõn belül nyilatkozzon: a domain névként igényelt,
névkizárólagosság alapján õt meg nem illetõ elnevezés, szó
vonatkozásában igazolja használati jogosultságát (a névhasználatra
kizárólagosan jogosult nyilatkozatát, a vele kötött, a névhasználatra
feljogosító megállapodást). Ennek teljesítését – a szerzõdéskötési
együttmûködési kötelezettségre visszavezethetõen – az Igénylõ nem
tagadhatja meg. Ha az Igénylõ a névhasználati jogot igazolni nem
tudja, vagy az igazolásra a nyitva álló határidõn belül nem kerül sor, a
Regisztrátor a szerzõdéskötést joggal utasítja vissza.

4.8 Mindezek alapján a feltett Kérdés által
érintett problémakörben a TT a következõ eljárás követését javasolja a
Nyilvántartónak és a Regisztrátoroknak:

– a Tanácsadó Testület jelen, 9/2000. (VIII. 23.)
Elvi Állásfoglalásában kifejtettekre hivatkozva írásban forduljanak az
Igénylõkhöz, s hozzák tudomásukra, hogy az általuk igényelt domain nevek
jelentéstartalmukra nézve az Igénylõ részére történõ delegálás és
regisztráció után gyaníthatóan harmadik személy jogosultak
névkizárólagossághoz, védjegyoltalomhoz stb. fûzõdõ jogainak sérelmét
idézhetik elõ, illetve megtévesztõk lehetnek,

– miután a Delegációs és Regisztrációs Szabályzat 5.6
pontja alapján ilyen neveket nem lehet választani, 8 napos határidõ
tûzése és az Igénylés elutasításának terhe mellett hívják fel az
Igénylõket arra, hogy a névhasználati jogosultságukat igazolják (az azt
megalapozó dokumentumokat nyújtsák be). A felhívás tartalmazza, hogy
amennyiben a megkívánt igazolások benyújtására a 8 napos határidõ az
Igénylõ számára nem lenne elegendõ (okiratok beszerzése, fordítások
elkészítése stb.), errõl Igénylõnek a határidõ lejárta elõtt
nyilatkoznia kell, egyben további 15 nap póthatáridõ tûzését kérheti.

– amennyiben ez megtörténik, s az Igénylés
teljesítésének más akadálya nincs, az Igénylés teljesíthetõ,

– ha ez határidõn belül nem történik meg, a
Regisztrátor és a Nyilvántartó alapos okkal tételezi fel, hogy a
Szabályzat 5.6 pontjába ütközõ névválasztási korlátozásokra Igénylõ nem
volt tekintettel, jogosultságát nem igazolta, ezért az Igénylést vissza
kell utasítania, egyben az Igénylõt fel kell arra hívnia, hogy domainje
azonosítására másik nevet válasszon.

A Regisztrátor ezen döntése ellen a jogorvoslati út a
Szabályzat 10.5 pontja szerint nyitott.

4.9

Jogszerû névazonosság esetében a név domain
névkénti delegációja és regisztrációja vonatkozásában az elsõbbségi elv
érvényesül: az azonos névhasználati joggal rendelkezõk közül a névre azt
tarthat elõször igényt, aki azt – a Szabályzat elõírásainak megfelelõen
– korábban igényelte. Ez az elv nem alkalmazható a Ptk. 77. § (4)
bekezdés második mondatának hatálya alá esõ esetekre, amely szerint A
tudományos, irodalmi vagy mûvészi tevékenységet folytató – ha neve
összetéveszthetõ a már korábban is hasonló tevékenységet folytató
személy nevével – az érintett személy kérelmére saját nevét is csak
megkülönböztetõ toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység
gyakorlása során. Ezt azonban a Regisztrátornak csak az érintett
kérelmére kell figyelembe vennie.

4.10 A magyar jog a 2/1955. (IV. 23.) BM
rendelettel lehetõséget biztosít arra, hogy a magánszemélyek a
belügyminisztertõl névváltoztatást kérjenek. A rendelet nem zárja ki
semmilyen név (szó) családi és utónévkénti felvételét. Azt az egy
megszorítást alkalmazza, hogy ‘idegen hangzású, magyartalanul képzett
név, kettõs családi név, történelmi név, régies írásmóddal írott vagy
olyan családi név felvételét, amelyet már sok család visel – különös
méltánylást – érdemlõ körülmények kivételével – nem lehet engedélyezni.’
A regisztrátoroknak szükségtelen tehát vizsgálni, a felvett nevek
jogszerûségét, hiszen azok már átmentek egy közigazgatási eljárás
szûrõjén.

5. Záradék

Jelen Elvi Állásfoglalást a Tanácsadó Testület
egyhangúlag fogadta el, különvéleményt egyik Testületi Tag sem kívánt
csatolni. Az Elvi Állásfoglalás szövege a Tanácsadó Testület
weboldalán (

www.nic.hu/tt/
) teljes terjedelmében közzétételre kerül.

Budapest, 2000. augusztus 23.

 

A Tanácsadó Testület nevében:

 

Dr. Verebics János Elnök Sk.

Dombi Gábor Titkár Sk.